Spiritualitásról, lelkiségi gondolatokkal

Ha definiálni szeretném a spiritualitás fogalmát, azt képzelem, hogy egy bensőséges kapcsolatot jelent, önmagunkkal és a trancendenciával, belső ürességgel, csönddel, (Istennel) A lényeg a bensőséges kapcsolaton van, az egy hajóban vitorlázunk elven. Egy hajon utazunk ( ki tudja hova ) önmagunkkal való kapcsolatunkkal és embertársainkkal.

W. Nelles családállító terapeuta fogalmazta meg találóan számomra a spiritualitás képét. Minden ember egy hullámcsúcs a tengerben, csak az a baj, hogy mindenik magát különbnek tartja. ( pedig abból a vízből és lélekből van, teszem már én hozzá).

A spiritualitás bennünk van, és a jelenben realizálódik. Ha a múltban és a jövőben leledzünk , nincs kapcsolatunk vele és töredékes érzet van. A kapcsolatotokról Jézus azt tanítja, hogy ketten hárman összejönnek, elfogadják egymást olyannak amilyenek, és örülnek annak ami van. Itt már megjelenik az Erő jelenléte és áldásai.

Ha ítélgetjük az embereket, akkor a lelki lehasadt személyiségrészeinkről teszünk bizonyságot, és önmagunkról beszélünk látványosan.

A divattal és trendiséggel is az a nehézség, hogy aki nem rohan ilyen ideálok felé, egyesek úgy gondolják , akkor kevesebbet ér a elmaradott.

A lelkiségben nincsenek elérhető, értékelhető szintek. Nem mondhatja senki, hogy már birtoklom és elértem ezt, vagy azt a szintet, mert a lelkiség nem birtokolható, elillan. Ezt érzések , testi érzetek szintjén megélni és elfogadni lehet. Talán olyan helyzetbe hozni magamat, hogy ne éberen aludjak, mikor meglátogat. Képes legyek befogadni míg nálam időzik. Azt gondolom róla, hogy meleg közösségi létforma, önmagunkkal és másokkal kialakított kapcsolatokkal karöltve.
Mivel vallási vonalon képződtem, nagy fájdalom nekem, hogy sokan inkább kiüresedett elméletek és templomok rabjai. Elengedik a saját lehetőségeiket, tapasztalataikat és ezzel elveszítik a valósághoz való kapcsolatukat. Pl: Jézus meghalt a bűneidért. Vajon ki érti ezt az áldozati igét és elméletet, egy olyan kor helyzetben, mikor a világcsapjából az önimádat üzenete és a sztárok igézetében él a szerzés korszellemmel. Még több fogyasztás mindennapi illúziójával átitatva. Életminőségem akkor jó a szakértők szerint, ha többet tudok fogyasztani.

Ha önmagunkkal nincs normális kiegyensúlyozott kapcsolatunk, nem lehet magával a Istennel sem igazán. Egyéb kapcsolataink, meg tükör, ahol látjuk az Istennek való kapcsolatunk realitását. Vajon mitől lesz élő, átélhető a liturgia segedelmével a spititualitás maga.?

Aki próbálta a meditativ lecsendesedés útját járni, az ismeri milyen intenzív belső konkurencia harc van belül a figyelemért, hogy mivel foglalkozzunk inkább, mint a létezésünkkel.

A sima létezésben boldogság, öröm és elengedettség van.

A templom az emberi létezés fellegvára, mely fundamentumával és tornyával szimbólumot hordoz a világban. Számomra nehéz az, hogy sok ezoterikus jellegű összejövetelen több isteni erő van, mint profi Isten tiszteleten. Ha a pap elméleteket ( át nem élt dolgokat) hirdet, az ének tanítása hamis ( Isten a menyben van), a mellettünk ülő nevét és szándékát sem tudjuk, hogy miért jött ide, akkor valóban az van ?, hogy Isten a mennyekben van, messze, mi meg itt szívunk a világban kemény padban/igában. A protestantizmus 500 évvel ezelőtt kisöpörte a templomból a szinbólikus színeket, képeket. ( akkor ez volt a helyes, de mára?) Mára hiány lett az átélhető lelkiségből, mely belső képekből fakad. Ez az ideálok hiányát mutatja a mindennapokban. Aki nem tiszteli politikai vezetőit és ellenfeleit, az nem érdemli meg, hogy normális vezetői legyenek. A jelenség oka is a szülői tisztelet elvásott gyökereiben keresendő. A politikához az ítéletek szintjén mindenki ért, de a cselekedek szintjén ahol hibázni is lehet.??? (SzerintemL)
A spiritualitásról, lelkiségről indultam el és sűrítménynek úgy fogalmaznám meg a lényeget, hogy lelkiség az.: amit éppen csinálunk.

Nem amit vasárnap magunkra gondolunk, persze ha már törekszünk a trancendencia kapcsolatfelvétel felé az is erőt adhat a mindennapokhoz.

Aki nem hiszi járjon utána. Ez az én mesém volt.

Szökendi Attila

További írásaim a blogban:
A családállítás érezni tanít
Férfi és nő
Tízparancsolat