A csütörtöki óra utáni gondolatok. - Szökendi Attila

Még aznap éjjel és másnap reggel is pörögtek bennem a gondolatok, hogy mit kellett volna még mondani, ami jobban megvilágította volna az adott témát. A beszélgetés kiindulása az ezotéria és a vallás kapcsolata volt.

Ami a kényszer házasság benyomását kelti bennem, kívülről konkurencia harcnak látszik talán sokaknak, pedig szerintem egymást kiegészítik és emberi szükségletek hiányait pótolni hívatottak. A racionalizált világunkból hiányzik a varázslat, misztikum az ismeretlen borzongása és félelme. Túl agyon gondolt, agyalgással telnek a mindennapjaink. A tiéd nem?

Egy ilyen beszélgetős este nagy kísértése, hogy egy igaz igazság és egyetértés jöjjön létre, az egyen nézetek, elvtársi vonalán. A világban az értékek és vallások szintjén sokszínűség van. Milyen zavaró lenne a természetben, ha egyféle növény fajta uralkodna mindenütt a változékonyság, változatosság helyett. Magában az öröklődésben is két vonal egyesül, hogy életképesebb utódokat neveljen az élet. A családban is a férfi és nő magával hozza a mindkét családi hagyományait és jó esetben egy harmadikat tudnak létrehozni. Ha egyenrangú ként bánik egymással a két vonal. Ha az egyik igazabbnak tartja magát nem jön létre a kívánt fejlődés.
A bajok ott kezdődnek, ha az egyik jónak tartja magát és a másik alkalmazkodjon hozzá, ezzel lenézi társát. Bibliai megfelelője a farizeus és vámszedő imája, ahol Jézus egyértelműen voksol.

Sajnos az ezotéria és a vallás kapcsolata is attól problémás, hogy kölcsönösen lenézik, kiátkozzák egymást és hibákra mutogatnak, az helyett, hogy alázattal tanulnának egymástól. Van mit mindig tanulni???
Akinek válaszai vannak, annak jelentem nem kell, de fejlődni sem tud tőlük.
Vannak mindkét oldalon olyanok, kiknek identitásuk feloldódott egy elméletben és valamiért féltik páncéljukat és védekezésből előre, gyalázzák a másikat, egy nekik tetsző elmélet alapján indokolva. A hangzatos gondolati panelek mögött, igen ritkán van sajátélményűség.
J. Moréno szavaival élve sokan egy élettelen kultúra konzervet hajtogatnak. Az életnek van egy olyan tulajdonsága, hogy szereti meghaladni, azt a szintet amit már elért. A következő nemzedéknek hozzá kell tenni valamit az előzők elért eredményeihez. Ha ez az alkotás megtörténik élővé, sajáttá válik az ügy és fejlődik a tan, tökéletesedik a szellemi örökség. Ami nem állja ki az idők próbáját elhervad és pusztulásnak indul. A tökéletesedésben van hülyeség is, de minden a javunkra van és mindenből lehet és kell tanulni. A kudarcainkból lehet a legtöbbet kihozni, de előre senki nem spórolhatja meg a végeredményt. Az utazás folyamata is érték, nem csak a végcélja.

Az ítélkezés már előre sokszor problémás, mert a belső félelmekről tesz tanúbizonyságot csak. Szellemileg is el kell engedni a rácsos ágy korlátját, hogy megtanuljunk önállóan járni, gondolkodni az életben. Ez igen fájdalmas és kockázatos folyamat és sok pofára esés jár hozzá. Viszont értéke, terméke a spontaneitás és kreativitás sem lebecsülendő.

Külön élmény volt, hogy megmozdultak a csoport energiák és az erőtér is érzékelhető volt. Ez általában ott jön létre ahol érezhető a két végpont és a feszültség széthúzza a belső szellemi mező képét és kérdéseket vet fel a jelenlévőknek. Ezek a kérdések igen személyesek, ha merjük meghallani őket. Én szeretem ezt a termékeny feszültséget, remélem mások ellenállása sem ment tönkre tőle.

Egyedül azt sajnálom, hogy szűk kép tudott megszületni az ezotériáról. Olyan szükségletek, jelenségek, mint H. Potter, és vámpíros társai, olvasmányok és filmek nem kerültek szóba. Nehezen tudott körvonalazódni az a szükséglet, mely mindennapokból adódik és a polgári vallási életből kimarad.

Fritz Perls gondolataival búcsúzom:

„ Teszem a dolgomat, te is a magadét. Nem azért vagyok a világon, hogy várakozásaidnak megfeleljek, és te sem, hogy az enyémnek felelj meg. Te te vagy, én meg én, és ha netán egymásra találunk így, az csodálatos, ha nem, nem tehetünk róla."

Aki nem hiszi járjon utána!

Attila György