Arany Buddha Alternatív Egészségközpont - 1093 Budapest IX.ker. Lónyay u. 36. - 06/70/2009902 - info@aranybuddha.hu
Thu
05
Mar
2009
NIA - Tánc önmagunk megismeréséhez
Edzés és kiváló önismereti módszer Hriczu Andrea szerint a NIA,
amely tánc, harcművészet és gyógyító technikák egysége.
 |
- Mi az a NIA?
A test, a lélek és a szellem egységére épülő holisztikus fitneszprogram, amely könnyen életmódprogrammá is válhat. Három lábon áll: a táncok, a harcművészetek és a gyógyító technikák alkotják. Ezek aztán további három-három egységből állnak. A tánc a dzsessztáncot, a modern dance-t és a Duncan-dance-t, foglalja magában. A harcművészet részei a taicsi, a taekwando és az aikido, a gyógyító technikák pedig az Alexander-technikára, Feldenkrais-módszerre és a jógára épülnek.
- Ki találta ki ezt a keveréket?
Egy amerikai házaspár túlzottan mesterkéltnek találta a fitneszt, hiányolták belőle a gyökereket, ezért vegyíteni kezdték hagyományos módszerekkel. Rájöttek, hogy a szabadságot és a testünkkel való kapcsolatot, genetikailag kódolva a táncon keresztül élhetjük meg. Fizikai, mentális és érzelmi szinten az erőnket a harcművészet fejezi ki, általa tapasztalható meg a stabilitás, a „hogyan állok meg a világban” érzése. A civilizált életmódunkból, például az ülő életmódból, a mozgáshiányból fakadó problémák, a gerinc- és ízületi betegségek kezelésére pedig a gyógyító technikák alkalmasak. Ezt mind egységessé, komplex rendszerré alkották.
A test, a lélek és a szellem egységére épülő holisztikus fitneszprogram, amely könnyen életmódprogrammá is válhat. Három lábon áll: a táncok, a harcművészetek és a gyógyító technikák alkotják. Ezek aztán további három-három egységből állnak. A tánc a dzsessztáncot, a modern dance-t és a Duncan-dance-t, foglalja magában. A harcművészet részei a taicsi, a taekwando és az aikido, a gyógyító technikák pedig az Alexander-technikára, Feldenkrais-módszerre és a jógára épülnek.
- Ki találta ki ezt a keveréket?
Egy amerikai házaspár túlzottan mesterkéltnek találta a fitneszt, hiányolták belőle a gyökereket, ezért vegyíteni kezdték hagyományos módszerekkel. Rájöttek, hogy a szabadságot és a testünkkel való kapcsolatot, genetikailag kódolva a táncon keresztül élhetjük meg. Fizikai, mentális és érzelmi szinten az erőnket a harcművészet fejezi ki, általa tapasztalható meg a stabilitás, a „hogyan állok meg a világban” érzése. A civilizált életmódunkból, például az ülő életmódból, a mozgáshiányból fakadó problémák, a gerinc- és ízületi betegségek kezelésére pedig a gyógyító technikák alkalmasak. Ezt mind egységessé, komplex rendszerré alkották.
 |
- Te hogy találkoztál ezzel?
Aerobic oktatóként sokat jártam külföldre, szakmai konferenciákra, Németországban egyszer egy magazinban megláttam róla egy cikket. Akkor már jó ideje taicsiztam, jógáztam, de fiatal voltam és dinamikus, nem igazán illeszkedtek a nyugati gondolkodásomhoz, de valami vonzott a keleti kultúrában is, de nem találtam hozzá az utat. Azonnal észrevettem, hogy a NIA ezeknek az eszenciáit emelte ki, éppen azokat, amelyek a nyugati ember számára is feldolgozhatóak és használhatóak. Azt láttam, hogy nem az a lényeg, hogy ezeket a technikákat mélyen el kell sajátítani, sokkal inkább arról van szó, hogy ezeknek a mozgásoknak, mozdulatoknak az energetikáját használja. Az ennyiféle kultúrájú, stílusú mozgás teljesen átdolgozza a testet, sőt a lelket is.
- Érzelmek? El kell játszani valamit?
Minden mozdulatunk érzelemmel van töltve, a kommunikációnk része. A kérdés az, hogy ennek mennyire vagyunk tudatában. Az órán pont az a cél, hogy tudatosítsuk, bizonyos mozdulatok milyen energiával és érzelmekkel működnek. Van, amikor a testnek adok feladatot: „húzd ki magad, hajlítsd be a térded”, és van, amikor azt mondom, „képzeld el, hogy szomorú vagy, nézzük meg, hogyan rogyik meg a törzsed, milyen érzések, gondolatok jönnek, eszedbe jut-e valami most, hogy csinálod?”. Így mind a négy szinten jelen vagyunk. Merthogy a NIA szerint van a testi, az érzelmi, a gondolati és a lelki szint. A lélek az előző három minőségen keresztül közelíthető meg, de határozottan elválik az érzelmektől.
Aerobic oktatóként sokat jártam külföldre, szakmai konferenciákra, Németországban egyszer egy magazinban megláttam róla egy cikket. Akkor már jó ideje taicsiztam, jógáztam, de fiatal voltam és dinamikus, nem igazán illeszkedtek a nyugati gondolkodásomhoz, de valami vonzott a keleti kultúrában is, de nem találtam hozzá az utat. Azonnal észrevettem, hogy a NIA ezeknek az eszenciáit emelte ki, éppen azokat, amelyek a nyugati ember számára is feldolgozhatóak és használhatóak. Azt láttam, hogy nem az a lényeg, hogy ezeket a technikákat mélyen el kell sajátítani, sokkal inkább arról van szó, hogy ezeknek a mozgásoknak, mozdulatoknak az energetikáját használja. Az ennyiféle kultúrájú, stílusú mozgás teljesen átdolgozza a testet, sőt a lelket is.
- Érzelmek? El kell játszani valamit?
Minden mozdulatunk érzelemmel van töltve, a kommunikációnk része. A kérdés az, hogy ennek mennyire vagyunk tudatában. Az órán pont az a cél, hogy tudatosítsuk, bizonyos mozdulatok milyen energiával és érzelmekkel működnek. Van, amikor a testnek adok feladatot: „húzd ki magad, hajlítsd be a térded”, és van, amikor azt mondom, „képzeld el, hogy szomorú vagy, nézzük meg, hogyan rogyik meg a törzsed, milyen érzések, gondolatok jönnek, eszedbe jut-e valami most, hogy csinálod?”. Így mind a négy szinten jelen vagyunk. Merthogy a NIA szerint van a testi, az érzelmi, a gondolati és a lelki szint. A lélek az előző három minőségen keresztül közelíthető meg, de határozottan elválik az érzelmektől.
- Térjünk vissza arra, hogyan tanultad meg ezt a technikát?
Ahogy olvastam a cikket, rájöttem, hogy ebben minden benne van, ami engem érdekel, de az is rögtön kiderült, hogy csak Amerikában lehet megtanulni. Tíz évet kellett várnom a lehetőségre. Edzőként dolgoztam az egyik szállodában, ahova jött egy magyar származású NIA-oktató lány, hiszem, merthogy nincsenek véletlenek. Természetesen az óráin ott volt a helyem, elvarázsolódtam. Pedig először nem volt könnyű, tényleg sok mindent megmozgatott bennem. Akkoriban még leginkább fizikai síkon léteztem, az aerobic volt az életem, de azért valami mindig visszavonzott. Volt, hogy sírtam és gyakran üvöltenem kellett az órán. Erre volt is alkalom, mert a NIA-ban vannak olyan mozgások, főleg a harcművészetekben, ahol ordítozni kell. A mozdulat megélése, az erő kifejezése mellett a hangunkat is használni kell. A lány hazament majd évente jött újra, és jól megtáncoltatott minket. Akkor már egy wellness oktatási központban dolgoztam, és könnyedén szerveztem további lelkes résztvevőket. Egyszer aztán azt mondta, ideje, hogy én is NIA tanár legyek. Ehhez kellett némi pénz is. Személyi edzősködtem is, az egyik vendégemet a speciális mozgásprogram, aminek a NIA elemek és filozófia is részei voltak meggyógyította, legalábbis sokkal jobban érezte magát, és felajánlotta, kifizeti az amerikai tanulmányutamat, hogy ezzel a csodával másokon is segíthessek. Három hónapot töltöttem kint, elvégeztem a tréninget és jóformán csak táncoltam. Hazajöttem és tanítani kezdtem. Ennek négy éve, és azóta még inkább azt gondolom, a NIA-t nekem találták ki. A következő fokozatot közelebb, Angliában tanultam meg, de a harmadik majd újra a tengerentúlon vár rám. Az a célom, hogy itthon oktatókat képezhessek. Jelenleg már tíz tanár van Budapesten, jól haladunk. Sok embert megérint, rájönnek, hogy a mozgás az élet része, sőt alapja. Az egyik legjobb dolog a NIA-ban, hogy mindenki annyira mélyül el benne, amennyire akar. Van, aki „csak” táncol egy nagyot, van, aki felfedezi a testét, mások fejlesztik az erejüket, mások fogyni szeretnének és komoly önismereti úttá is válhat.
- Milyen jótékony hatásai vannak?
Fizikailag bármilyen aerobic óra, kardioedzés előnyös hatásait nyújtja. A másfél órás foglalkozás felépítése is hasonlít a „rendes” órákéra: bemelegítéssel, rávezetéssel kezdődik, nyújtózunk egy nagyot. Az aktív tánc- és erőrészben minden van, majd levezetés és jóga a vége. Jót tesz az egész szervezetünknek, a szív- és keringési, a légző- és a mozgató-, az izom- és az idegrendszernek is. Sok olyan mozdulat van benne, amivel a jobb és a bal agyféltekét harmonizáljuk, ez nagyon hasznos, és kevés mozgásnál található meg. Nincs igazán olyan betegség, ami kizárná a NIA alkalmazását, sőt Amerikában terápiás célra is használják, autista gyerekek, mozgássérültek, mellműtéten átesett nők rehabilitációjában is segítenek a kifejező, örömteli mozdulatok.
Ahogy olvastam a cikket, rájöttem, hogy ebben minden benne van, ami engem érdekel, de az is rögtön kiderült, hogy csak Amerikában lehet megtanulni. Tíz évet kellett várnom a lehetőségre. Edzőként dolgoztam az egyik szállodában, ahova jött egy magyar származású NIA-oktató lány, hiszem, merthogy nincsenek véletlenek. Természetesen az óráin ott volt a helyem, elvarázsolódtam. Pedig először nem volt könnyű, tényleg sok mindent megmozgatott bennem. Akkoriban még leginkább fizikai síkon léteztem, az aerobic volt az életem, de azért valami mindig visszavonzott. Volt, hogy sírtam és gyakran üvöltenem kellett az órán. Erre volt is alkalom, mert a NIA-ban vannak olyan mozgások, főleg a harcművészetekben, ahol ordítozni kell. A mozdulat megélése, az erő kifejezése mellett a hangunkat is használni kell. A lány hazament majd évente jött újra, és jól megtáncoltatott minket. Akkor már egy wellness oktatási központban dolgoztam, és könnyedén szerveztem további lelkes résztvevőket. Egyszer aztán azt mondta, ideje, hogy én is NIA tanár legyek. Ehhez kellett némi pénz is. Személyi edzősködtem is, az egyik vendégemet a speciális mozgásprogram, aminek a NIA elemek és filozófia is részei voltak meggyógyította, legalábbis sokkal jobban érezte magát, és felajánlotta, kifizeti az amerikai tanulmányutamat, hogy ezzel a csodával másokon is segíthessek. Három hónapot töltöttem kint, elvégeztem a tréninget és jóformán csak táncoltam. Hazajöttem és tanítani kezdtem. Ennek négy éve, és azóta még inkább azt gondolom, a NIA-t nekem találták ki. A következő fokozatot közelebb, Angliában tanultam meg, de a harmadik majd újra a tengerentúlon vár rám. Az a célom, hogy itthon oktatókat képezhessek. Jelenleg már tíz tanár van Budapesten, jól haladunk. Sok embert megérint, rájönnek, hogy a mozgás az élet része, sőt alapja. Az egyik legjobb dolog a NIA-ban, hogy mindenki annyira mélyül el benne, amennyire akar. Van, aki „csak” táncol egy nagyot, van, aki felfedezi a testét, mások fejlesztik az erejüket, mások fogyni szeretnének és komoly önismereti úttá is válhat.
- Milyen jótékony hatásai vannak?
Fizikailag bármilyen aerobic óra, kardioedzés előnyös hatásait nyújtja. A másfél órás foglalkozás felépítése is hasonlít a „rendes” órákéra: bemelegítéssel, rávezetéssel kezdődik, nyújtózunk egy nagyot. Az aktív tánc- és erőrészben minden van, majd levezetés és jóga a vége. Jót tesz az egész szervezetünknek, a szív- és keringési, a légző- és a mozgató-, az izom- és az idegrendszernek is. Sok olyan mozdulat van benne, amivel a jobb és a bal agyféltekét harmonizáljuk, ez nagyon hasznos, és kevés mozgásnál található meg. Nincs igazán olyan betegség, ami kizárná a NIA alkalmazását, sőt Amerikában terápiás célra is használják, autista gyerekek, mozgássérültek, mellműtéten átesett nők rehabilitációjában is segítenek a kifejező, örömteli mozdulatok.
- Idősebbek is elkezdhetik?
Sőt, kint azt láttam, hogy elsősorban a középkorú nőket érinti meg, aztán megértettem, hogy bizony kell hozzá egyfajta bölcsesség. Fel kell dolgozni, hogy nem biztos, hogy azonnal az fog történni, amit gondolunk. Néznek engem, a tükörben pedig magukat látják, ez két külön dolog az elején. Önismeretre és kitartásra is nagy szükség van. Nem olyan egyszerű ám elengedni magunkat, a blokkjaink, a megszokásaink, a konvenciók gátolnak ebben, meg kell találnunk az örömet, a szabadságot a mozgásban, a zenében. Most már elég sok fiatal is jár, de a büszkeségeim a hatvanasok. Isteniek, jönnek, csinálják, odavannak és felszabadulnak. Előfordul ugyan, hogy kicsit félrevonulnak a terem szélére, kicsit kifújni magukat, összeszedni a bátorságukat, a gondolataikat, rendezni a kezeiket, lábaikat, aztán újra visszaállnak és csinálják tovább. Lenyűgöző látni a fejlődést a túlsúlyos lányoknál, asszonyoknál is. Az sokat segít, hogy a technikai tudásnál sokkal fontosabb, hogy elengedjék magukat, utána következik csak, hogy hova menjen a jobb láb, mit csináljon a bal kéz.
- Annak is érdemes elkezdenie, aki nem kifejezetten táncoslábú?
Persze, bár az nagyon fontos, hogy szeressük a jó zenét és nyitottak legyünk a mozgásra.
Azt gondolom, akiben több a félelem, mint, hogy jól érezze magát, annak nem biztos, hogy elsőre tetszeni fog, de kitartással és gyakorlással ez szépen oldódik.
A NIA sok különböző stílusú zenét alkalmaz, elképzelhető, hogy időnként nem jön be” a zene, én odavagyok érte, de nem biztos, hogy mindenkit így megérint. Az is előfordul, hogy valaki éppen nem ott tart az életében, hogy önmagával, a saját lelkével táncoljon és barátkozzon, hanem a karrierjének építésébe fekteti még az energiáit. Akik viszont itt maradnak, önmagukat találják meg a NIA-ban, de az egyéni, hogy kinek mit hoz, mit talál benne. Van, akinek a vállfájásán segít, valamit letesz, elenged vele, van, aki a mellkasnyomását hagyja ott, ami ugyan harmadnapra visszatér, na de két napig jól érzi magát. Van, aki a tánc közben szépnek érzi magát, és olyan is van, aki teljesen ki tud kapcsolni. Vannak a foglalkozáson vezetett részek, amikor engem kell követni, meghatározott koreográfia szerint, és vannak szabad táncok is. Amikor megalapoztuk a hangulatot, „elengedem” a csoportot, mindenki azt csinál, amit akar. A szabad táncoknál arra biztatom őket, használják a zenét, képzeljék el, hogy otthon vannak egyedül a szoba közepén és hajrá; táncoljanak, üssenek, vágjanak, kiabáljanak, ha éppen arra van szükségük! Ezeknek a részeknek a váltakozása feloldja a blokkokat. A „nem szeretek, nem tudok táncolni” gát megsemmisítéséhez meg kell érezni az ízét, a mozgás örömét, a szavak nélküli önkifejezéséét, ezek legyőzik a félelmeket. Rájövünk, nem másoknak, hanem magunknak táncolunk, csak rólunk szól. A NIA-ban nincs is idő másokra figyelni, mindenki magával van elfoglalva. Fontos, hogy otthon legyünk a testünkben, hiszen benne élünk Biztosan megtörténik, akár egy-egy pillanatra, hogy találkozunk önmagunkkal. Tudatosítani kell a pillanatot, amikor történt valami, lehet, hogy éppen semmi, nem voltak gondolataink, érzéseink, egyszerűen ott voltunk. Ha egyszer megérezzük, igényünk és szükségünk lesz erre a belső csendre. Egyre több ilyen pillanat lesz, aztán teljesen el tudjuk engedni magunkat.
Sőt, kint azt láttam, hogy elsősorban a középkorú nőket érinti meg, aztán megértettem, hogy bizony kell hozzá egyfajta bölcsesség. Fel kell dolgozni, hogy nem biztos, hogy azonnal az fog történni, amit gondolunk. Néznek engem, a tükörben pedig magukat látják, ez két külön dolog az elején. Önismeretre és kitartásra is nagy szükség van. Nem olyan egyszerű ám elengedni magunkat, a blokkjaink, a megszokásaink, a konvenciók gátolnak ebben, meg kell találnunk az örömet, a szabadságot a mozgásban, a zenében. Most már elég sok fiatal is jár, de a büszkeségeim a hatvanasok. Isteniek, jönnek, csinálják, odavannak és felszabadulnak. Előfordul ugyan, hogy kicsit félrevonulnak a terem szélére, kicsit kifújni magukat, összeszedni a bátorságukat, a gondolataikat, rendezni a kezeiket, lábaikat, aztán újra visszaállnak és csinálják tovább. Lenyűgöző látni a fejlődést a túlsúlyos lányoknál, asszonyoknál is. Az sokat segít, hogy a technikai tudásnál sokkal fontosabb, hogy elengedjék magukat, utána következik csak, hogy hova menjen a jobb láb, mit csináljon a bal kéz.
- Annak is érdemes elkezdenie, aki nem kifejezetten táncoslábú?
Persze, bár az nagyon fontos, hogy szeressük a jó zenét és nyitottak legyünk a mozgásra.
Azt gondolom, akiben több a félelem, mint, hogy jól érezze magát, annak nem biztos, hogy elsőre tetszeni fog, de kitartással és gyakorlással ez szépen oldódik.
A NIA sok különböző stílusú zenét alkalmaz, elképzelhető, hogy időnként nem jön be” a zene, én odavagyok érte, de nem biztos, hogy mindenkit így megérint. Az is előfordul, hogy valaki éppen nem ott tart az életében, hogy önmagával, a saját lelkével táncoljon és barátkozzon, hanem a karrierjének építésébe fekteti még az energiáit. Akik viszont itt maradnak, önmagukat találják meg a NIA-ban, de az egyéni, hogy kinek mit hoz, mit talál benne. Van, akinek a vállfájásán segít, valamit letesz, elenged vele, van, aki a mellkasnyomását hagyja ott, ami ugyan harmadnapra visszatér, na de két napig jól érzi magát. Van, aki a tánc közben szépnek érzi magát, és olyan is van, aki teljesen ki tud kapcsolni. Vannak a foglalkozáson vezetett részek, amikor engem kell követni, meghatározott koreográfia szerint, és vannak szabad táncok is. Amikor megalapoztuk a hangulatot, „elengedem” a csoportot, mindenki azt csinál, amit akar. A szabad táncoknál arra biztatom őket, használják a zenét, képzeljék el, hogy otthon vannak egyedül a szoba közepén és hajrá; táncoljanak, üssenek, vágjanak, kiabáljanak, ha éppen arra van szükségük! Ezeknek a részeknek a váltakozása feloldja a blokkokat. A „nem szeretek, nem tudok táncolni” gát megsemmisítéséhez meg kell érezni az ízét, a mozgás örömét, a szavak nélküli önkifejezéséét, ezek legyőzik a félelmeket. Rájövünk, nem másoknak, hanem magunknak táncolunk, csak rólunk szól. A NIA-ban nincs is idő másokra figyelni, mindenki magával van elfoglalva. Fontos, hogy otthon legyünk a testünkben, hiszen benne élünk Biztosan megtörténik, akár egy-egy pillanatra, hogy találkozunk önmagunkkal. Tudatosítani kell a pillanatot, amikor történt valami, lehet, hogy éppen semmi, nem voltak gondolataink, érzéseink, egyszerűen ott voltunk. Ha egyszer megérezzük, igényünk és szükségünk lesz erre a belső csendre. Egyre több ilyen pillanat lesz, aztán teljesen el tudjuk engedni magunkat.
- Hogy zajlik egy óra?
Körbeállunk az óra kezdetén és meghatározunk egy fókuszt, aznap arra figyelünk, mentálisan ráhangolódunk, ez lehet egy adott testrész, egy érzés, vagy egy szép gondolat. A lábunk esetében például rájöhetünk, elvisznek mindenhova, és sose köszöntük meg nekik, sőt ha nyom a cipő, még okoljuk is, ahelyett, hogy a bűnös lábbelit hajítanánk el. Új dimenziók nyílnak meg, amelyek rólunk szólnak, de nem gondoltunk eddig rájuk. Sok minden történik nálunk az elfáradáson kívül, és a csoportdinamika is működik. És abban is hiszek, hogy mindenki odatalál, ahova mennie kell, és nem véletlenül jön hozzám valaki, itt a helye, én hiszek az univerzum rendező elvében. Már nem lepődök meg azon, ha a foglalkozás után a résztvevők úgy érezték, egy-egy mondat éppen az óra közben éppen nekik szólt, vagy hogy mindig is ezt a mozgást keresték. NIÁ-zás közben a szavakon és a gondolati síkon túl is egymásra rezonálunk. Igazi csodaország ez, a kezdőszertartásunk szerint: belépünk, megérkeztünk, kilélegezzük a napi történéseket, azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak, és a jelenben vagyunk, az ebben a pillanatban történő dolgokra figyelünk. A végén pedig lezárjuk, visszatérünk és megpróbáljuk magunkkal vinni, és „kint” kezdeni valamit ezzel a kis plusszal.
- Te mit tudtál kezdeni vele?
A nőiességem megélése volt a feladatom. Amerika életem legáttörőbb élménye volt, soha annyian nem mondták, hogy milyen gyönyörű vagyok. Előtte itthon figyelmeztettek, nem normálisak az amerikaiak, hazajöttem, és más embernek éreztem magam, folyton vigyorogtam, nem értettem, miért nem mosolyog vissza senki. Megfogadtam magamnak, megőrzöm a tüzemet, lelkesedésemet, a mosolyomat. Hihetetlen ötleteim kezdtek jönni, például a színesben táncolás. Most a Valentin-napot rózsaszínben ünnepeltük. Álomszép, ahogy 30 pink nő áll a körben. Egyikük szebb, mint a másik, aztán táncolunk, és bárhova nézünk, mindenki rózsaszín. Elképesztő, ahogy az életben is egyre színesednek ezek a lányok. Különböző programjaink is vannak: workshopok és egész napos rendezvények, ahol az érdeklődők bevezetést kapnak a NIA filozófiájába, technikájába és persze tánc, tánc, tánc. Az élődobos óráink is izgalmasak, mert a dob valami olyat érint a testben és a lélekben, amitől könnyebben oldódnak a blokkok, és szinte transzban lehet táncolni. Vannak háromnapos NIA elvonulásaink, ahol mozgás, beszélgetés, vegetáriánus étkezés és a mindennapi élet porától való megtisztulás lehetősége csábít az erdő közepére. Csodálatos, ahogy húsz különböző korú nő előadja az életét, hogy éppen hol, miben van megakadva, barátságok születnek akár különböző korosztályú nők között is. Nagyon jó látni, ahogy közösen fejlődünk, megéljük, hogy nők vagyunk: a szexiségünket, a lágyságunkat, a nőiségünket, kinek mit jelent ez.
Egyébként a NIA nem csak nőknek szól, igaz, mi sokkal érdeklődőbbek vagyunk ezen a téren, mint a férfiak, de én mégis kitartóan hirdetem, hogy a NIA nekik is jót tesz. Egészen megváltozik a tér, ha egy-egy férfi is velünk táncol. Néha párok is jönnek, mindkettőjük számára hatalmas élményt nyújt a NIA.
Körbeállunk az óra kezdetén és meghatározunk egy fókuszt, aznap arra figyelünk, mentálisan ráhangolódunk, ez lehet egy adott testrész, egy érzés, vagy egy szép gondolat. A lábunk esetében például rájöhetünk, elvisznek mindenhova, és sose köszöntük meg nekik, sőt ha nyom a cipő, még okoljuk is, ahelyett, hogy a bűnös lábbelit hajítanánk el. Új dimenziók nyílnak meg, amelyek rólunk szólnak, de nem gondoltunk eddig rájuk. Sok minden történik nálunk az elfáradáson kívül, és a csoportdinamika is működik. És abban is hiszek, hogy mindenki odatalál, ahova mennie kell, és nem véletlenül jön hozzám valaki, itt a helye, én hiszek az univerzum rendező elvében. Már nem lepődök meg azon, ha a foglalkozás után a résztvevők úgy érezték, egy-egy mondat éppen az óra közben éppen nekik szólt, vagy hogy mindig is ezt a mozgást keresték. NIÁ-zás közben a szavakon és a gondolati síkon túl is egymásra rezonálunk. Igazi csodaország ez, a kezdőszertartásunk szerint: belépünk, megérkeztünk, kilélegezzük a napi történéseket, azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak, és a jelenben vagyunk, az ebben a pillanatban történő dolgokra figyelünk. A végén pedig lezárjuk, visszatérünk és megpróbáljuk magunkkal vinni, és „kint” kezdeni valamit ezzel a kis plusszal.
- Te mit tudtál kezdeni vele?
A nőiességem megélése volt a feladatom. Amerika életem legáttörőbb élménye volt, soha annyian nem mondták, hogy milyen gyönyörű vagyok. Előtte itthon figyelmeztettek, nem normálisak az amerikaiak, hazajöttem, és más embernek éreztem magam, folyton vigyorogtam, nem értettem, miért nem mosolyog vissza senki. Megfogadtam magamnak, megőrzöm a tüzemet, lelkesedésemet, a mosolyomat. Hihetetlen ötleteim kezdtek jönni, például a színesben táncolás. Most a Valentin-napot rózsaszínben ünnepeltük. Álomszép, ahogy 30 pink nő áll a körben. Egyikük szebb, mint a másik, aztán táncolunk, és bárhova nézünk, mindenki rózsaszín. Elképesztő, ahogy az életben is egyre színesednek ezek a lányok. Különböző programjaink is vannak: workshopok és egész napos rendezvények, ahol az érdeklődők bevezetést kapnak a NIA filozófiájába, technikájába és persze tánc, tánc, tánc. Az élődobos óráink is izgalmasak, mert a dob valami olyat érint a testben és a lélekben, amitől könnyebben oldódnak a blokkok, és szinte transzban lehet táncolni. Vannak háromnapos NIA elvonulásaink, ahol mozgás, beszélgetés, vegetáriánus étkezés és a mindennapi élet porától való megtisztulás lehetősége csábít az erdő közepére. Csodálatos, ahogy húsz különböző korú nő előadja az életét, hogy éppen hol, miben van megakadva, barátságok születnek akár különböző korosztályú nők között is. Nagyon jó látni, ahogy közösen fejlődünk, megéljük, hogy nők vagyunk: a szexiségünket, a lágyságunkat, a nőiségünket, kinek mit jelent ez.
Egyébként a NIA nem csak nőknek szól, igaz, mi sokkal érdeklődőbbek vagyunk ezen a téren, mint a férfiak, de én mégis kitartóan hirdetem, hogy a NIA nekik is jót tesz. Egészen megváltozik a tér, ha egy-egy férfi is velünk táncol. Néha párok is jönnek, mindkettőjük számára hatalmas élményt nyújt a NIA.
Forrás: www.netriport.hu
Netriport - Barabás Júlia
Fotó: Tucsek Tünde
Print Version
Recommend this site!