A családállítás érezni tanít - Szökendi Attila

A hétköznapi életben az érzések és testi érzetek nagy része elfolyásra kerül. A civilizált és városias lét biztonsági és jóléti ára ez. 

Ezt az együtt lakást, összeszorítást állatokkal is végzik a nagybani gazdaságos termelés érdekében. Ilyeneket eszünk, ilyen molekulák építenek belülről. Talán ezek a lebutított, ételek és életmód által megrövidített érzésekben, csak a dominánsak vannak jelen és képviselve. Talán ezért beszél a média annyit a szexről, politikáról, háborúról és evésről.

Hol vannak az emberi érzések színei, árnyalatai, fokozatai, átélési lehetőségei a mindennapokban?
A lelki történéseinknek, igényeinknek, hol vannak a helyei és átélési keretei, formái?

A TV nézés ettől is elveszi az időt és valami mű érzetet, táplálékot ad helyette. Ha otthon a családban nyugalmat akarok a TV-t el kell zárnom, hogy legyen lehetőség a beszélgetésre, találkozásokra.
Csak a reklám részben hallható és átütően érezhető ki az érzelemi rész, hogy eladjanak valami terméket, és termékekkel kapcsoljanak össze szükségleteket.

Gondoljunk bele kivel, mikor és milyen mértékben tudunk érzéseinkről beszélni!

Néha azt érzem mikor újságot olvasok, hogy azt akarják velem is elhitetni, hogy csak a sztároknál van igazi élet, pezsgés. Minden a látványban a külsőségekben van. Mikor a valóságban a hétköznapi élet is tele van hősiességgel és nagyszerű dolgokkal. Csak nehezen merjük tudatosítani őket. Megállni és elmélázni csak úgy....

Fritz Perls: A Gestált-terápia alapvetése című könyvében így fogalmaz.
„ Ha igaz az amit én feltevésként fogalmaztam, hogy az érzelmek jelentik azt az alaperőt, amely minden cselekvést energetizál, akkor ez minden élethelyzetben benne rejlik. A modern ember legsúlyosabb problémája az, hogy elérzéktelenítette önmagát mindennel szemben, kivéve a legdurvább érzelmi megnyilvánulásokat. Annak arányában lesz képtelen megfelelő cselekvéshez vezető szabad választásokra, amennyire elveszítette az érzés képességét."

Mindennek ára van a élet színpadán. Valakinek ki kell fizetni valamilyen formában az új igényeket.
Manapság szinte fele annyian kötnek házasságot, mint tíz évvel ezelőtt.

-„ A hormonális fogamzás gátlás lehetőségével beköszöntő szexuális forradalom óta a fiatalok ma már elsősorban nem a másik házasságra való alkalmasságát latolgatják, hanem a szerelmet és a testi lelki vonzalmat a kapcsolatban."- Gőgh Csilla gondolatai.-
( a szakemberek szerint: túl sok gyerek születik házasságon kívül, csonka családban)

A lélek és igényei nem változik olyan ütemben a korral, mint a társadalom. A családállításon a lelki dinamika megmutatja önmagát. Az együttélés papír nélkül ( felelősség vállalás) nélkül, olyan bizalmi gyertya, melyet a két végén égetnek. A család és gyerek vállalása egy nagy kaland és vállalkozás. Egy céget alapítanánk-e arra, hogy társunk bármelyik pillanatban lelép, egy vonzóbb ajánlat irányában.

Itt van a méz botrány, mindenki hozzászól és ítélkezik valamilyen formában. Pedig a véleményem szerint az alap probléma az, hogy a méz természetes módon és úton kikristályosodik. Aki lát kristályos mézet tévesen azt gondolja, hogy cukrozott, pedig nem igaz. A méz természetes útját járja és stabilabb állapotra vált, hogy ne romoljon meg. Minden természetes méz megikrásodik és kicsi melegítéssel vissza nyeri folyékonyságát. A multikulturában mi történik? Elveszik a természetes tulajdonságait a méznek ( kiherélik) pl: egalizálják, homogenizálják stb.
Magyarán, ne tudjon a méz természetes módon viselkedni.

Vajon ki engedheti meg magának, hogy természetes hajlamai szerint élje mindennapjait?

Az élet valahogy kiegyenlíti a szélsőségeket és új élethelyzeteket teremt. Ebben az érzelmileg száraz időszakban jön egy „próféta"( Bert Hellinger) Kialakítja a családállítás rendszerét, ahol csak érzelmekről szól minden, és rendről, hogy a szeret energia áramolni tudjon nemzedékről nemzedékre.

Attila-György

Szökendi Attila

Családállító