Elsavasodásunk a bölcsőnktől a koporsónkig

Szüksége van testünknek savakra?!

       Minden élet a tengervízben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát még ma is víz teszi ki. A tengervíz pH-értéke 8,2-8,5. Testünk csekély ingadozásoktól eltekintve 7,35-7,4 közötti pH-értéket tart fenn a vérben. Ha ez az érték akár csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk. Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk megmaradjon a semleges, illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban.

    
  Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy az egyik olyan élelmiszer sem tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be savak feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk magunknak.
Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag mindig túl kevés bázis (lúgosító) van a szervezetünkben, és a legtöbbünk teste túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok bosszúság és stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. A test úgy próbálja semlegesíteni a savfelesleget, hogy bázisokat von ki a kötőszövetből, az erekből és a csontokból. Ennek köszönhetően azonban leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek és a csontok, amely számos népbetegséghez vezet. Ki gondolta volna, hogy a hajhullás, a depresszió, az ekcéma, a fogszuvasodás, a csontritkulás, reuma, köszvény stb. is a túlsavasodás következménye.

       A túlsavasodás egyszerre élénkítő és bénító hatású. Az ember élénknek, ugyanakkor gyengének érzi magát, nagyon hamar elfárad, és hosszú pihenési időszakokra van szüksége. A túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. Minél nagyobb a savak okozta megterhelés, annál súlyosabb a betegség.

A test túlsavasodásának legfőbb okai

       Az a sajnálatos tény, hogy nem ismerjük testünk szükségleteit és azokat az egyszerű lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetnénk neki, az alábbi következményekhez vezet:
* helytelen táplálkozás,
* elégtelen rágás,
* túl keveset eszünk a jóból és túl sokat a rosszból,
* túl keveset iszunk (naponta 1,5-2 l tiszta, lágy ivóvízre – nem csapvíz! – van szükségünk),
* bosszúság, félelem, stressz és más pszichikai megterhelések,
* a bélflóra zavarai,
* erjedés a vékonybélben, rothadás a vastagbélben, puffadás.

       Ezek a tényezők állandó túlsavasodást eredményeznek, ami savas sók képzésére kényszeríti a testet, amelyeket „különleges hulladéktárolóiban” kell elraktároznia. Ez az alábbi következményekhez vezet:
* a sav megmar mirigyeket és szerveket, ami ennek megfelelő működészavarokkal jár,
* székrekedés vagy hasmenés,
* külső és belső gombásodás,
* depresszió, valamint ingerlékenység, az agresszivitás és a csekély mértékű terhelhetőség pszichikai működészavarai, amelyek a reménytelenségig fokozódhatnak,
* tanulási és emlékezetzavarok, szétszórtság,
* az életöröm, az aktivitás és a teljesítőképesség hiánya,
* szükségtelen és könnyen elkerülhető megbetegedések, teljes legyengülés és korai halál.



A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert az egészség közvetlenül függ a szervezet sav-bázis egyensúlyától. A legtöbb betegség alapja a túlsavasodás, és a test alapos savtalanítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése minden terápia alapja. Ez elsősorban természetes, bázisokban gazdag táplálkozással valósítható meg. Az emberi test természetellenes túlsavasodása ugyanakkor korai megbetegedésekhez és idő előtti öregedéshez vezet.

       Előbb vagy utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell az egészségével. Minél hamarabb elkezdjük, annál meglepőbb és nagyszerűbb eredményeket érhetünk el. Vannak olyan népcsoportok, sőt népek, akiknél teljesen normálisnak számít az, ha több mint száz évet ér meg az ember anélkül, hogy bármikor is megbetegedne. Ez azt bizonyítja, hogy mindez még manapság is lehetséges.
Megoldás: a sav-bázis egyensúly helyreállítása megfelelő táplálkozás és életmód segítségével.
A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna minden további kezelés. Táplálkozáskutatók utaltak arra, hogy a test sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi egészségünk alapját, bár ezt nem tudták tudományosan igazolni. Így ezt a létfontosságú tényt a mai napig figyelmen kívül hagyja az orvostudomány. A legtöbb orvos nem ismeri fel, milyen nagy veszélyt jelent az acidózis az egészségre nézve, ehelyett anyagcserezavarként elbagatellizálják a problémát. Ráadásul az orvostudomány terén bevett módszer szerint többnyire a vérben mérik a test kémhatását, amelyet szervezetünk ritka kivételektől eltekintve szigorúan a semleges tartományban tart.


Élethalálharc a savakkal szemben


A kötőszövet: pufferrendszer és savtároló egyben

       A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól, méreganyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő, elsalakosodott test utolsó jelzéseit, sőt gyakran a végét jelentik.

       A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen felhasználni ásványianyag-készleteit, mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében „hulladéktárolókat” kell létrehoznia, egyiket a másik után, mert másként nem tud kiválasztani ennyi savat.
A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már kimerült, a savfelesleg a kötőszövetben rakódik le. A kötőszövet sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni őket. A másik nagy kiválasztószerve a tüdő. A szervezet ezen a két kiválasztószerven (pufferrendszeren) keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól. Mielőtt a szervezet a vizeletbe leadhatná a savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket. Az izzadás révén a bőr is részt vesz a méreganyagok kiválasztásának folyamatában.

      
       Meglehet az érintettek évekig komolyabb panaszok nélkül élnek, de épp ezért alattomos ez a dolog. Az ember sokszor nem is sejti, hogy valójában milyen beteg. Azok az egyének, akiknek tömény a vérük és a túlsavasodás miatt egyéb rizikófaktorok által is veszélyeztetettek, bármelyik pillanatban holtan rogyhatnak össze. A betegség és következményeinek oka azonban jóval korábban keresendő, és az idejekorán történő savtalanítással vagy salaktalanítással valószínűleg mindez elkerülhető lett volna.
      
       A szívizom túlsavasodása az „első számú gyilkos” a szívinfarktus vonatkozásában, amely jelenleg a legnagyobb „járványt” jelenti az emberiség történetében. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy a következetes savtalanítás a legjobb ellenszere az agyvérzésnek. Emellett azonban figyelembe kell venni, hogy a szöveti túlsavasodás nemcsak az agyvérzésben nyilvánul meg, hanem az ezt megelőző stádiumokban, amelyek a szervezet figyelmeztető jelzései: szédülés, kábultság, lassú gondolkodás, tompultságérzés a fejben.

       A jelenkor három legsúlyosabb haláloka, a szív- és érrendszeri betegségek (50% felett) és a rák (25% körül) megfékezhető, mégpedig következetes, megelőző jellegű savtalanítási terápiával; ugyanis az emberi szervezetben alig van olyan szerv, szövet vagy funkciós elem, amelyet a túlsavasodás nem zavar meg vagy tesz tönkre, és amely ugyanakkor következetes savtalanítás révén ne lenne ismét helyrehozható. Természetesen minél korábban kezdjük meg a savtalanítást, annál nagyobb a valószínűsége a megelőzésnek, már kialakult betegség esetén pedig a gyógyulásnak.


A vér pH-ja: az élet-halál kötéltánca

       A vér mint folyékony szállítószerv eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik, mennyire fontos a szervezet számára a pH-érték, mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normálértéket, hiszen ha ez az érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már súlyos, akár halálos következményekkel járna.
      
    Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül magas savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, vagy úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek nem tudnak átjutni a finom hajszálereken és eltömítik azokat. Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet. Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.


Az elsavasodás megbéníthatja az immunrendszert

       Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos és olyan hatásos a böjt és a béltisztítás, amelyekről a későbbiek során esik szó. Védekezőképességünk kb. 2/3-a bélben keletkezik, vagy legalábbis nagy részben függ tőle. A túlsavasodás és az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel ép immunrendszer könnyedén elbírna. Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbirkózni velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni. Rák vagy más súlyos betegségek kialakulásakor a test mindig savas!
      
       De az is tartósan gyengíti az immunrendszert, ha valaki állandóan rosszkedvű, negatívan gondolkodik és pesszimista beállítottságú. Ezzel ugyanis állandó savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden egyes sejtjének. Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal is megterheljük immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszoljuk magunkat, vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi állapotra.


A szervezet folyamatosan küldi figyelmeztető üzeneteit

       Bármilyen apró vétséget követünk is el testünk ellen, azonnal „udvarias felszólítást” kapunk tőle. Azon napok egyike következik, amelyeken valahogy „nem vagyunk formában”. Mi azonban egyszerűen nem vesszük észre szervezetünk üzenetét, mert csak minimális, látszólag jelentéktelen és kevéssé megterhelő funkcionális zavarként észleljük. Mindazonáltal ez a probléma a test szintjén láthatóvá és érezhetővé válik, mihelyt valamilyen testi tünetet (pl. fejfájást, gyomornyomást stb.) érzünk. Nem törődünk szervezetünk jelzésével és megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Legtöbbször valamilyen póteszközt keresünk: egy csésze kávét, egy darabka süteményt, egy szál cigarettát, és a világ látszólag újra kerek lesz.
      
       Ha ezeket az apró figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyjuk, akkor testünk erősebb jelzéseket küld nekünk, hogy vegyük észre, valami nincs rendben. Ilyenkor a figyelmeztetés már akut betegségek formájában jelenik meg. Például megbetegszünk gyomorhurutban, és néhány napig otthon kell maradnunk. Ha az „akut kérés” nem éri el a célját, akkor az eleinte akut gyulladásos folyamat már krónikussá válik. A szervezet már folytonos figyelmeztetést küld: a példánkban szereplő akut gyomorhurutból krónikus gyomorfekély lesz. Ha ezeket a súlyos jelzéseket is figyelmen kívül hagyjuk, akkor szervezetünkben az állandó figyelmeztetés semmibevétele visszafordíthatatlan károkat okoz: szervi elváltozásokat vagy rákot. Ha még ekkor sem vesszük komolyan a figyelmeztetéseket, akkor sajnos bekövetkezhet a „savhalál”.

Méregtelenítés – lúgosítás lépésről lépésre

      A megemésztetlen tápanyagok bakteriális bomlása (rothadása) során fokozottan mérgező anyagok keletkeznek, amelyek mérgező hatása érintheti a sejteket, a májat, a vért, az idegeket, az immunrendszert és a szaporodási rendszert. A túlzott mennyiségben bevitt táplálékot el kell raktározni valahol, ezért a kötőszövet elsalakosodik. A túlsavasodás jelensége a gyakori húsfogyasztáson, a kávé (erős savképző), a kólaféleségek és üdítők, a túlzott mennyiségű fehér liszt, cukor és só fogyasztásán alapul. A testben zajló erjedés és rothadás, a táplálék nem megfelelő összetétele és a zavart bélflóra tovább fokozza a túlsavasodást, de a bosszúság, a félelem, a zaj, a stressz, a létbizonytalanság és a túlhajszoltság is nagymértékben ront a helyzeten.
     


A felszabadult mérgeket ki kell üríteni

      A gyógyulás során újabb és újabb krízisek léphetnek fel. Ugyan általában a savtalanítás először figyelemre méltó kezdeti sikert hoz. Az ember egyértelműen érzi a jótékony hatást, és tudja, hogy helyes úton jár. Az ozmózis törvényének megfelelően azonban felszabadulnak az eddig elraktározott salakanyagok. Az ember visszaesik, megint fellángolnak a régi fájdalmak, és feltámad bennünk a gyanú, hogy rosszul csináltunk valamit, vagy talán mégsem ez a helyes út. Pedig ez teljesen rendjén van így: ha folytatjuk a savtalanítást, nagyon hamar visszatér a jól ismert kellemes érzés, mert a keringő savakat megint sikerül semlegesíteni és kiválasztani. De természetesen megint hamar érvényesül az ozmózis törvénye, további „különleges hulladéktárolók” kerülnek felszámolásra, és mi megint rosszabbul érezzük majd magunkat. Ez így mehet egy-két évig, bár a krízisek közt egyre több idő telik majd el, és egyre kevésbé csorbul a jó közérzet. Egyszer azonban kiürül minden tároló, és nem lép fel több gyógyulási krízis, ilyenkor végleges a gyógyulás.

Forrás: TGY. MAGAZIN - Jakab István