A színek világa

A szín világunk megismerésének és alakításának fontos eleme, sokrétű szimbolikus és érzelmi tartalmakat rejt. Az ember nemcsak érzékszerveivel, hanem egész szervezetével, tudatával, hangulatával, testi-lelki folyamataival válaszol a környező világ színjelenségeire.

S bár ez a legtöbb esetben nem válik tudatossá; egyúttal alakítja is környezetét a színek segítségével.

Elég a színek legkézenfekvőbb, hétköznapi jelentéseire gondolnunk, amelyek azonban korántsem véletlenek vagy esetlegesek: a színek az emberi tudatban sokszor rejtetten munkáló erők, hiedelmek, szimbólumok, archetípusok kifejeződései. Például a vörös szín többnyire valamilyen aktivitásra sarkall, mozgásra, erőre utal: a szerelem, a szenvedély, életerő, de a vér, a háború, a szenvedés színe is a piros. A fekete majdnem mindig komoly témát jelez, pl. temetést, gyászt, a fehérhez viszont közismerten a tisztaság, az ártatlanság kapcsolódik. Ugyanakkor közismert, hogy a nyugati hagyománnyal ellentétben keleten a fehér a gyász színe.

Ellentmondásos és gazdag jelentésrétegek

A fenti néhány példából is kitűnik, mennyire ellentmondásos és sokrétű a színek – az emberi tudat számára – évezredek óta formálódó világa, milyen sokféle, akár ellentétes asszociáció, rejtett jelentés, ősi szimbólum kapcsolódhat egy-egy színhez.

A színek gazdag jelentésrétegeik révén lehetővé teszik, hogy érzelmeinket, gondolatainkat kifinomultan fejezzük ki, sőt, alkalmasak az érzelmi-pszichikai hatáskeltésre, befolyásolásra is. Így nem meglepő az sem, hogy a színek fizikai testre gyakorolt hatása mérhető, sőt ezen hatásokat néhány természetgyógyászati irányzat használja is különféle terápiás eljárásokban.

Nem véletlen, hogy a színek varázslatos világával Arisztotelész óta olyan nagyságok foglalkoztak, mint Johann Wolfgang Goethe, Isaac Newton, Vaszilij Kandinszkij és Rudolf Steiner. Színről alkotott elméleteikben közös, hogy a színek kialakulását a sötétség és a világosság ősi dualitására vezetik vissza.

Érdekes momentum az emberi színlátás folyamatában, hogy az első állomás a sötétség és a világosság megkülönböztetése, az éjszaka és a nappal, az ismert és az ismeretlen elkülönítése volt. Érzékelésünknek ebből az ősi mechanizmusából adódhat, hogy a fehéret (sárgát) többnyire csak pozitív jelentésekkel hozzuk összefüggésbe, a feketében és a kékben pedig mindig marad valami rejtélyes, titokzatos, félelmetes.

A legkedveltebb 4 szín

A sárga és a kék mellett a vörös és a zöld a legkedveltebb négy szín szerte a világon, ezek tartoznak a gyerekek, illetve egyes nemzetek kedvenc színei közé is, ezt a számos országban elvégzett színpreferencia-vizsgálatok is alátámasztják.

A föld/tűz, a napfény, a természet, a víz és az ég színeit az ember elsőként tapasztalta, tanulta meg elkülöníteni evolúciós fejlődése során, így mélyen belénk ivódtak, és számtalan jelentés, szimbólum rakódott rájuk az emberi történelem során.

Kevesen tudják, hogy a kiváló író és költő, Goethe az elsők között foglalkozott a színek lélekre gyakorolt hatásával is. A színeket hangulatok, érzések szerint csoportosította – megállapításai közül jó néhánnyal ma is egyetérthetünk. A sárgát, a narancsot és a vöröset például olyan színeknek tartotta, amelyek tevékennyé, élénkké, törekvővé hangolnak, a kék és a lila árnyalatai pedig nyugtalan, lágy és vágyakozó érzéseket ébresztenek.

Századunkban Max Lüscher svájci pszichiáter helyezte igazán tudományos alapokra a színek vizsgálatát, ő elsősorban azzal foglalkozott, hogy a színek kedvelése vagy elutasítása milyen összefüggésekre világít rá egyes személyiségtípusokkal kapcsolatban.

A színválasztáson alapuló Lüscher-teszt lényege, hogy az ember azt a színt választja, amelyiknek a fiziológiai hatása számára kívánatos, s ezzel elárulja pszichológiai szükségletét, megmagyarázza viselkedését.

Kísérleteiben a kevés energiával, önbizalommal rendelkező, bizonytalan páciensek gyakran választották az energikus, aktív vöröset, míg a valamilyen fizikai betegségben szenvedők a gyógyító, harmonizáló zöldet (nem véletlen, hogy a kórházak és más egészségügyi intézmények is sok zöldet használnak az épületeken).

Hideg és meleg színek

Bár a színek hatásainak vizsgálata során nem hagyhatjuk figyelmen kívül az adott szín egyedi hatásait, az egyes színcsoportok hatásmechanizmusai elég hasonlóak egymáshoz.

Így például a hideg színek (a kék színek, a zöld hideg árnyalatai, a fekete, a lila) hatására a vérnyomás, a pulzus és a percenkénti légzésszám és ennek megfelelően a testhőmérséklet is csökken.

A kék színek alkalmasak az elmélyedt munkát, illetve logikai képességeket igénylő feladatok elvégzéséhez, illetve az ilyen célú környezetek kialakításához.

A színspektrum közepén elhelyezkedő zöld szín a hideg-meleg felosztás szempontjából némiképp kivételnek számít: mintegy összekötő árnyalat a hideg és a meleg színek csoportja között, így árnyalatától függően lehet meleg és hideg is.

A zöld tónusok nyugalmat, harmóniát árasztanak, lecsendesítő, gyógyító hatásuk a fizikai test és a lélek vonatkozásában egyaránt érvényesül.

A meleg színek (piros, sárga, narancs) hatására a vegetatív funkciók fokozottabbá válnak, és általában véve a fizikai aktivitás növekszik, de a vörös szín, a vörös környezet az ötleteket kívánó feladatokhoz is ideális, mert serkenti a kreativitást. Vagyis a narancsok és a vörösek az aktív, fizikai tevékenységhez, míg a kékek és a kékeszöldek a koncentrációt igénylő szellemi tevékenységhez, elmélyüléshez, illetve a pihenéshez, gyógyuláshoz kedvezőbbek a színnel kapcsolatos kutatások szerint.

Érdemes ezeket az alapszabályokat figyelembe venni lakókörnyezetünk, irodánk és minden épület, tér kialakításakor – így harmonikusabb környezetet teremthetünk, amelynek funkciója könnyen, hatásosan érvényesülhet.

Az asztrológia és a csakrák színkapcsolatai

Érdekes és hasznos eredmények származhatnak a színek pszichológiai, esetleg asztrológiai típusokhoz, elemekhez és csakrákhoz rendeléséből is. Bár az asztrológia hét bolygójához, valamint a tizenkét állatövi jegyhez is hozzárendelhetjük a szivárvány egy-egy színét, célravezetőbb nagyobb vonalakban – az asztrológiában (is) használatos négy elem felől – megközelíteni a kérdést.

A föld, tűz, víz, levegő elemek mindegyikéhez tartozik egy-egy színcsoport, amelyet valószínűleg azok, akiknek a születési képletében az adott elem domináns, tudattalanul is előnyben részesítenek, hiszen többnyire eredendően jól állnak nekik ezek a színek az öltözködés terén, vagy jobban érzik magukat az ilyen színekkel berendezett környezetben.

Így például valószínű, hogy a levegő jegyűek a színek közül is a „légies”, könnyed, világos színeket kedvelik, mint a fehér, bézs, világoskék, ezüst, halványsárga.

A tűz jegyűek domináns árnyalata a vörös, a vöröses narancsok és barnák lehetnek, a föld jegyűek kedvencei a tipikus földszínek: sárga, barna, fekete, zöldek. Akiknek a víz elem az uralkodó minősége, valószínűleg szeretik a vízre emlékeztető tónusokat, a kék és a zöld különböző árnyalatait, akár sötét és elmosódott formában is.

Ez a felosztás természetesen sablonos, és valószínűleg egyáltalán nem igaz mindenkire maradéktalanul, hiszen egy-egy személyiségen belül is keveredhetnek az elemek, sőt az életkor előrehaladtával, illetve különféle élethelyzetekben gyakran változik is az ember négy elemhez való viszonya.

A színekre adott reakcióink a fentieken túl még rengeteg apró és sokszor esetleges tényezőtől függnek, és persze az aktuális hangulatunk, fizikai állapotunk mellett nagyban befolyásolja például a divat. Annyit érdemes azonban megtennünk, hogy figyeljük és tudatosítjuk a színekhez való, folyton változó viszonyulásunkat, mert egyes színek kedvelése vagy elutasítása finoman jelezheti testi-lelki-szellemi szükségleteinket, a magunkkal és a világgal, embertársainkkal kialakított kapcsolatunkat.

A színek csodálatos világát, a színekkel való gyógyítás lehetőségeit tovább gazdagítja a csakrák és a szivárvány színeinek megfeleltetése, hiszen a csakráknak egyrészt a színekhez hasonló, összetett jelentéskörük van, másrészt az ember energiaközpontjai lévén elsődlegesen rezonálnak a színekre.

A színek gyógyításban való felhasználása szorosan kötődik az emberi energiatesthez, a csakrák kifinomult rendszeréhez, illetve az emberi energiaburok, az aura rétegeihez. Bár a csakrák színe nem állandó, minden egyes csakrához rendelhetünk egy színt a szivárványból.

Ez a szín fejezi ki a legteljesebben az adott csakra lényegét, harmonikusan illeszkedik a csakra sajátos rezgéséhez, így alkalmas a csakrához köthető probléma szelíd, ám hatékony orvoslására.

A csakrák és a finomrendszer

A csakra szó szanszkrit eredetű, jelentése: kerék, energiaörvény, láthatatlan energiaközpont, amelyen keresztül az emberi szervezet energetikailag kapcsolódik környezetéhez, illetve energiát vesz fel és ad le. Az aurát érzékelni képes látók tölcsérhez hasonló forgó energiaáramlásként írják le. Az ezoterikus irányzatok többsége hét fő csakrát különböztet meg a gerinc, illetve az itt húzódó, az embert átható függőleges energiavezeték (nadi) mentén, a legfontosabb szervek, belső elválasztású mirigyek közelében.

A legalsó és a legfelső csakrát lefelé, illetve felfelé táguló, az óramutató járásával megegyező irányban forgó energiatölcsérként képzelhetjük el. A köztük lévő öt másik csakrát a test előtt és mögött elhelyezkedő, a testtől távolodva táguló energiatölcsérekként vizualizálhatjuk, melyek a testünkön keresztül találkoznak egymással, miközben (ha egészségesek vagyunk) az óramutató járásával megegyező irányban forognak – mindegyik csakra más-más sebességgel.

Amikor a tökéletes egészség és teljes egyensúly állapotában vagyunk, energiánk akadálytalanul áramlik az alsó csakrától a felső csakráig és vissza, fenntartva az élet folyamatát. Ám az érzelmi, lelki, mentális vagy akár fizikai sérülések energetikai blokkokat hozhatnak létre ebben a finom hálózatban, lelassítva és megtörve ezáltal az energia szabad áramlását. Amikor egy-egy csakrán nem áramlik keresztül a megfelelő mennyiségű és minőségű finomenergia, a csakra működése megakad, ez pedig a csakra uralma alatt álló szervek alul- vagy túlműködését, megbetegedését idézheti elő. Mivel a csakrák egymással szoros kapcsolatban álló energiaközpontok, az egyik csakra blokkja a többire is negatív hatással van, általános energiahiányt, gyengeséget, az egyensúly megbomlását okozhatja. Ezért nagyon fontos a csakrákat összefüggő rendszerként szemlélni, és a gyógyítás során a szervezet (test-lélek-szellem) egészét szem előtt tartva alkalmazni az egyes színeket, színpárokat.

Az összetett működésű csakráknak azonban nemcsak testi, szervi vetületük létezik, hanem kifejeznek lelki, szellemi tartalmakat, sőt tanulási fázisokat, megoldandó feladatokat az emberi életcikluson és azon túl. Így egy csakra környékén beállt energiablokk bár szervi tünetet is okozhat a fizikai testben, sokszor még alapvetően ki nem élt vagy meg nem valósított lelki tartalmat, megoldandó feladatot is jelez. Ez természetesen azt is jelenti, hogy enyhébb esetekben hallgathatunk saját intuíciónkra a színek használatát illetően, de komoly problémák esetén célszerű komplex terápiát alkalmazni, odafigyelve a test bajaira és a lélek szükségleteire egyaránt.

Gyökércsakra (muladhara)

A gyökércsakra vagy alapcsakra a gerincoszlop alján, a farkcsont közelében, a végbélnyílás és a nemi szerv között helyezkedik el. A Földdel való kapcsolatunkat biztosítja. Felelős azért, hogy szilárd gyökerekkel nyúljunk a lét materiális alapjába.

A gyökércsakra összefügg a bizalommal, biztonsággal, aFöld elemmel, az anyaggal, az életerővel, a túlélési és más ösztönökkel, a bőséggel, anyagi javakkal, a pénzzel, az otthonnal, a létbiztonság kérdéseivel.

A vörös szín tartozik hozzá, valamint a végbél, vastagbél, vér, prosztata, lábak, csontok, fogak, gerincoszlop. Túlzott működése esetén agresszió, düh, túlzott materializmus, hatalomvágy, erőszakosság, túlzott ragaszkodás és megtartani vágyás, túlzott aktivitás, túlhajszoltság tapasztalható, alulműködése esetén pedig frusztrációk, kishitűség, passzivitás, fáradtság, lustaság, gyengeség, határozatlanság, szegénységtudat, elemi félelmek, önbizalomhiány.

Ha a gyökércsakránk jól működik, jól érezzük magunkat a bőrünkben, képesek vagyunk magunkról gondoskodni, a szükségleteinket kielégíteni, otthon vagyunk a világban, és rendelkezésünkre állnak a túléléshez szükséges anyagi javak.

Szexcsakra (szvadhiszthana)

A szexcsakra (vagy hasi csakra) a nemi szervek tájékán, a köldök alatt helyezkedik el, és azért felelős, hogy harmonikus párkapcsolatot tudjunk kialakítani, képesek legyünk egyensúlyba hozni életünkben a női és férfi energiákat. A Víz elemhez kapcsolódik. A szexcsakra témái: teremtés, kreativitás, alkotás, életöröm, nemiség, érzékiség, vágyak, valakihez tartozás, párkapcsolat. Színe anarancssárga, az uralma alá tartoznak a nemi szervek, vese, hólyag, folyadékháztartás, nyirokkeringés.

Ha szexcsakránk jól működik, kreatívak, nyitottak és szexuálisan fogékonyak, kiegyensúlyozottak vagyunk, örömet lelünk nemcsak a saját, hanem párunk testében is, képesek vagyunk teret biztosítani életünkben az alkotó energiáinknak, és egyensúlyt tudunk teremteni párkapcsolatunkban.

A szexcsakra túlműködése szexuális zavarokban, a szexualitás, párkapcsolat túlhangsúlyozásában, élvhajhászásban nyilvánul meg, alulműködése esetén pedig felléphet félelem a kapcsolatoktól és a szexualitástól, frigiditás, impotencia, az érzelmek elfojtása és depresszió.

Köldökcsakra (manipura)

A köldökcsakra (amely a solar plexushoz, magyarul a napfonathoz kapcsolódik) a köldök környékén helyezkedik el, az én energiáinak lakhelye, a világban való egyéni érvényesülésért és az akaraterő helyes használatáért felelős energiaközpont. A Tűz elemhez kapcsolódik, a hozzá tartozó szín a sárga.

A köldökcsakra uralma alá tartozó területek, témák a hatalom, érvényesülés, éntudat, siker, tevékenység, munka, intelligencia, karrier, egzisztencia, bőség, akaraterő, küzdés, kezdeményezőkészség, a szervek közül pedig az emésztőszerveket, valamint az anyagcserét uralja.

A túl aktív köldökcsakra problémái lehetnek: túlfejlett ego, önzés, visszaélés a hatalommal, uralomvágy, elégedetlenség, maximalizmus, irigység; az alulműködőé pedig: önbizalomhiány, az érvényesülés és akaraterő hiánya, levertség, szorongás, kudarcorientáltság.

Ha köldökcsakránk megfelelően működik, pozitív az énképünk, egészséges az önértékelésünk, tudatában vagyunk jó és rossz tulajdonságainknak, céljainkért hatékonyan tudunk küzdeni, megfelelően tudjuk kezelni agressziónkat, és kordában tudjuk tartani hatalomvágyunkat, képesek vagyunk az önérvényesítésre.

Szívcsakra (anahata)

A szívcsakra a szív magasságában található, az igazi megismerés és szeretet lakhelye, felelős az emberi kapcsolatok békés és együttérzésre, szolgálatra törekvő kialakításáért, a harmóniáért, a magasabb rendű szeretetért. A szívcsakra a Levegő elemhez kapcsolódik, színe az egyensúlyt, a harmóniát szimbolizáló zöld, valamint az elfogadás, önelfogadás, önzetlenség, illetve önszeretet lágy, feminin rózsaszínje.

A szívcsakra témái: egyensúly a test, lélek és szellem között, szeretet, harmónia, önzetlenség, szolgálat, az érzelmek világa; az általa uralt szervek, illetve testi folyamatok a szív, vérkeringés, mellkas és az immunrendszer.

A szívcsakra túlműködése szívproblémákat, magas vérnyomást, haragot okozhat, alulműködése pedig önzést, bezárkózást, sebezhetőséget, érzelmi függőséget, közönyt.

Ha szívcsakránk harmonikusan látja el feladatát, képesek vagyunk a testi-lelki-szellemi egyensúly megvalósítására, az adás és elfogadás egyensúlyának kialakítására emberi kapcsolatainkban, az együttérzés és a megbocsátás gyakorlására a mindennapokban.

Torokcsakra (visudha)

A torokcsakra a gégefő környékén található, és a megfelelő kommunikációért, az információáramlásért, az önkifejezés szabadságáért felelős. A hozzá tartozó elem az Éter. Színe akék, égszínkék.

A torokcsakra uralma alá tartozó területek továbbá az inspiráció, megismerés, művészi kifejezés, beszéd, tanítás-tanulás; a hozzá tartozó testi szervek a torok, tüdő, hangképző és légzőszervek, vállak, karok és a száj.

Túlzott működése esetén beszédzavarok léphetnek fel, és jellemző lehet mások manipulálása, az üres fecsegésre, hazugságra való hajlam, alulműködése pedig elfojtásokhoz, az érzések, gondolatok, igények kinyilvánítására való képtelenséghez, önértékelési zavarokhoz és önsajnálathoz vezet.

Ha torokcsakránk jól működik, őszintén és hatékonyan kommunikálunk különféle emberekkel, megfelelően kinyilvánítjuk érzéseinket, gondolatainkat, elvárásainkat, képesek vagyunk felismerni és alkalmazni a beszéd és a hallgatás erejét, valamint szükség szerint önfegyelmet gyakorolni.

Homlok- vagy harmadik szem csakra (adzsna)

A homlokcsakra (vagy harmadik szem) a két szemöldök között helyezkedik el, életünkben a spirituális tudás és felsőbbrendű énünk bölcsességének befogadásáért felelős. Konkrét elemhez nem köthető, elemeken túli jellemzői vannak. Színe egyesek szerint az indigókék, más felosztások szerint az ibolya.

A homlokcsakra által uralt területek: intuíció, spirituális tudat, tisztánlátás, megérzések, bölcsesség, isteni szeretet; a hozzá tartozó szervek pedig: az agy, idegrendszer, szem, fül, orr, arc, homlok.

Ha a homlokcsakra túlműködik, előfordulhat a szellem túlhangsúlyozása, fanatizmus, visszaélés a tudással, manipuláció, pszichés zavarok, alulműködése pedig túlzott materializmust, racionalizmust eredményezhet, illetve a természetfelettitől, az ismeretlentől való félelemben nyilvánulhat meg.

Ha homlokcsakránk jól működik, beengedjük életünkbe az intuíció, megérzések, érzékszerveken túli finomabb érzékelés útján érkező sugallatokat, felsőbb útmutatást, melynek segítségével képesek vagyunk felelősségteljesen, magasabb nézőpontból kormányozni földi életünket, eleget tenni életfeladatunknak.

Koronacsakra (szahaszrara)

A koronacsakra a fejtetőn, a kutacs környékén található, az univerzális tudatban, az isteni akaratban feloldódott lélek, az abszolút szabadság állapota kapcsolódik hozzá. Konkrét elemhez nem köthető, elemeken túli jellemzői vannak. Vagy a spirituális lilát társítják hozzá, vagy a bölcsesség arany fényét, vagy a minden színt egyesítő szakrális fehér fényt, de néhány felosztásban egyáltalán nem rendelnek hozzá színt, minthogy a fizikai világon túl létező minőség.

A koronacsakrához társított területek a transzcendencia, megvilágosodás, kapcsolat az univerzummal, öröklét, egyetemes tudat; a kapcsolódó szervek pedig az agy, ezen belül pedig a tobozmirigy.

Alulműködése esetén gyakran tapasztalható céltalanság, az élet értelmetlenségének érzése, halálfélelem.

Ha koronacsakránk jól működik, mentesek vagyunk bárminemű ítélkezéstől, békés, szeretetteli egységben szemléljük a mindenséget, és együtt rezgünk a magasabb világbeli tudással.

Érdemes ráhangolódnunk csakráink kifinomult rendszerére, így nemcsak testi, lelki szinten jelentkező problémáinkhoz és megoldásukhoz juthatunk sokkal közelebb, hanem az életben bejárt utunk egyes állomásait, tanulási fázisait is jóval tudatosabban tudjuk majd kezelni.

Ehhez pedig kreatív és sokoldalúan használható eszközt jelentenek a színek. Csak figyeljük magunkat, hogy különböző élethelyzetekben melyik színt kedveljük, melyiket utasítjuk el, figyeljük meg a színekre adott reakcióink változásait, tudatosítsuk, melyik szín milyen tartalmakat, egyéni szimbólumokat hordoz számunkra. Akár naplót is vezethetünk, ez kiindulási alap lehet a színek gyakorlati alkalmazásához.

Melyik csakrához milyen színt válasszunk?

Ha feltérképeztük, melyik csakránk működik kevésbé hatékonyan, ügyeljünk arra, hogy többnyire csak a csakra alulműködése során hasznos a hozzá tartozó színt használni. A csakra túlzott működése esetén természetszerűleg csak tovább stimulálnánk az amúgy is túlhajszolt csakrát a saját színével. Ilyenkor használjuk a hozzá tartozó kiegészítő (komplementer) színt, hogy a működést visszafogjuk, normalizáljuk.

A színek használatakor is törekedjünk mindig az egyensúlyra, vagyis használjuk a számunkra szükséges szín kiegészítő színét is. Nemcsak a színek, hanem a csakrák is párba állíthatók a kiegészítés elve alapján: gyökércsakra (vörös) – szívcsakra (zöld); szexcsakra (narancs) – torokcsakra (kék); köldökcsakra (sárga) – homlokcsakra (ibolya). Ha például több kreativitásra vágyunk életünkben, képzelőerőnket szeretnénk kibontakoztatni, használjuk elsősorban a narancsszínt, például viseljünk ilyen színű ruhát, meditációban vizualizáljuk a színt, vegyük körbe magunkat narancssárga tárgyakkal, amelyek a kreatív önkifejezést jelentik számunkra. De hogy a szín ne váljék túlságosan egyeduralkodóvá, ellensúlyként használjuk kiegészítő színét, a kéket és árnyalatait is. Ezzel teremtőerőnket magasabb, szellemi szintre tudjuk emelni, és képessé válhatunk alkotó energiáink művészi kifejezésére, ami összeköt a többi emberrel – vagyis a torokcsakra feladatait, például kommunikációs készségünket is erősítjük.

Színek egyszerű használata a hétköznapokban

A problémánkra gyógyírt jelentő színt több szinten is használhatjuk mindennapi életünkben. Választhatunk ilyen színű ételeket, italokat, átfesthetjük szobánk falát, beszerezhetünk színes használati tárgyakat vagy ágyneműt, viselhetünk ilyen színű ruhát, belemerülhetünk színes képek szemlélésébe, de mi magunk is festhetünk festményeket az adott színnel.

A libidóval és a szexualitással összefüggésbe hozható szín a vörös, ezért ha fel szeretnénk pezsdíteni vágyainkat, hordjunk vöröset, narancssárgát – mindkettő a két alsó csakrára fejt ki erőteljes hatást. A viktoriánus Angliában szokás volt vörös zoknit és hálóruhát viselni, így aknázták ki a vörös melegítő, energiát adó, keringésjavító hatását.

Tanuláshoz, szellemi tevékenységhez kiváló serkentő a ragyogó sárga – sárga színű tanuló- vagy dolgozósarokban sokkal könnyebb hosszan összpontosítani, a gondolati összefüggéseket átlátni. (A kiváló író, Gabriel García Márquez például mindig ügyel arra, hogy a dolgozószobája asztalán legyen egy csokor friss, sárga virág.)

A vörös és narancssárga ételek: paradicsom, narancs, mandarin, sárgadinnye, sárgarépa nemcsak tápanyagaik, hanem pezsdítő színük révén is életerővel töltenek fel és vitalizálnak. A kék festékanyagot tartalmazó ételek: kékszőlő, feketeribizli, lilakáposzta, levendula nyugtatóan hatnak az idegrendszerre, mint maga a kék szín.

Magas vérnyomás, szívproblémák, a szívcsakrához kötődő érzelmi gondok esetén hihetetlen éltető erővel tölti fel az egyént a természetben való séta. Ennek nemcsak a tiszta környezet, a jótékony földenergiák, hanem a fenti problémákra gyógyírként ható, egyensúlyba hozó, vitalizáló zöld szín is az oka.

Ha nehezen alszunk el, nem tudunk könnyen ellazulni, hálószobánk falát érdemes nem túl sötét kékre vagy zöldre festeni, valamint ilyen színű ágyneműhuzatot választani, esetleg elalvás előtt vizualizálni a kék egy megnyugtató árnyalatát.

Ha felsőbb útmutatásra van szükségünk életünkben, hívjuk segítségül az ibolyaszínt színmeditáció formájában.

A színek hétköznapi használata is az egyensúly elvén alapuljon, találjuk meg a módját, hogy egyik szín se kerüljön tartósan túlsúlyba.

Színmeditációs gyakorlatok

A színmeditáció során is kulcsfontosságú a megfelelő mélységű testi-lelki-szellemi ellazulás, ennek pedig legegyszerűbb módja, ha néhány percig csak a légzésünkre figyelünk. Hogy az életerő áramlását kiegyensúlyozzuk, képzeljük el, hogy a Földből áradó, teremtő energiát lélegezzük be gyökércsakránkon keresztül fel egészen a koronacsakráig, majd kilégzéskor minden negatív, káros hatás, feszültség kiáramlik a szervezetünkből. A következő belégzéskor képzeljük el, hogy magasztos isteni energiákat lélegzünk be a koronacsakránkon keresztül, melyek átjárnak le egészen a lábujjakig. A földi és égi energiák áramoltatását folytassuk egészen addig, amíg békés nyugalmat és ellazultságot nem érzünk.

Természetesen számos egyéb módja van a mélyebb tudatszint elérésének, sokak számára ismertek különféle légzőgyakorlatok, a transzcendentális meditáció, jógagyakorlatok, az egész test szisztematikus ellazítása fejtetőtől a lábujjakig, az autogén tréning vagy az agykontroll lazítási technikái. Használjuk bátran a nekünk legmegfelelőbbet, de bármilyen egyedi kombinációt is kikísérletezhetünk, amely a legteljesebb megnyugvást hozza számunkra. A meditáció, relaxáció ugyanis már önmagában gyógyít: rendszeres gyakorlásával közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, könnyebben elérhetjük a belső békét, de bizonyítottan alkalmas például a stressz levezetésére és a negatív indulatok, hatások megfékezésére is.

Ha elértünk egy mélyebb tudatszintre, képzeletünkben jelenítsük meg azt a színt, amiből úgy érezzük, hogy hiányt szenvedünk testi, lelki vagy mentális szinten, és időzzünk el a szín szemlélésében. Hagyjuk, hogy érzéseink, sugallataink vezessenek a meditációban.

A színmeditációt használhatjuk arra is, hogy útmutatást kérjünk belső énünktől, milyen színre van éppen szükségünk az egyensúly kialakításához. Ebben az esetben mélyen ellazult állapotban tegyük fel a kérdést: melyik színre van most szükségem, mit üzen nekem ez a szín, hogyan használjam stb., és hagyjuk, hogy megjelenjen lelki szemeink előtt a kívánt szín. Adjuk át magunkat a további benyomásainknak ebben a termékeny, kreatív tudatállapotban. Képzeletben feltölthetjük összes csakránkat is a hozzájuk tartozó színekkel.

Színvizualizáció

Ha valamilyen úton-módon megkaptuk azt a színt, amiből hiány tapasztalható szervezetünkben, érdemes az ételek, környezet színeinek tudatos kiválasztásán kívül színvizualizáció és színbelélegzés révén is erősíteni az adott színt.

Relaxált állapotban képzeletben jelenítsük meg a kívánt színt egy színgomolyag, színfelhő formájában, amely egyre növekszik, jólesően burkolja be testünket, és pórusainkon keresztül feltölt minket a szín pozitív energiáival.

A vizualizációban legyünk kreatívak, használjuk bátran képzeletünket: elképzelhetjük azt is, hogy egy növekvő, színes léggömbben vagyunk, hogy belélegezzük a színt és az így jut el testünk minden sejtjébe, vagy hogy színes vízben úszunk, esetleg színes fénnyel „zuhanyozzuk le” testünket, auránkat.

Időzzünk el addig a szín képzeténél, ameddig csak jólesik, és minden érzékszervünkkel fogadjuk be, tapasztaljuk, éljük meg ránk gyakorolt kedvező hatásait. Érdemes a fő szín kiegészítő színét is rövid ideig vizualizálni a kiegyenlítés érdekében.

Ha csak egy szervünknek van kiemelten szüksége egy színre, egy képzeletbeli ecsettel fessük be a kívánt színre szervünket, vagy itassuk át színes gyógyító balzsammal.

Képzeljük el magunkat a vágyott egyensúly állapotában, és ezzel a gyógyulást megerősítő képpel fejezzük be a vizualizációt.

* * *

A fenti gyakorlatok fejlesztik a színekre irányuló érzékenységünket, és segítenek tudatosítani egyéni karakterünket, saját belső állapotainkat, csakráink működését, esetleges zavarait. Segítségükkel kezelhetjük átmeneti problémáinkat, vagy legalábbis felfedhetjük szervezetünk működési zavarait.

Sok esetben azonban szakember segítségére is szükség lehet a teljes gyógyuláshoz. Ma már számos színterápiás módszer és eszköz közül válogathatunk, így kipróbálhatjuk az aura-szómát, az akupunktúrás pontok színbesugárzással történő stimulálását, a csakrákra a színekhez hasonlóan rezonáló kristályok vagy színezett víz használatát és a komplex színterápiát is.

A színek emocionális és fiziológiai hatásai

VÖRÖS
Melegít, serkent, izgat, szenvedélyt, izgalmat vált ki, mozgásra, cselekvésre sarkall, aktivizál, élénkíti a vérkeringést, fokozza a teljesítőképességet, serkenti az étvágyat, az életkedvet, túlzott használata esetén türelmetlenné, nyugtalanná, agresszívvé tesz.

NARANCSSÁRGA
Melegít, élénkít, felszabadít, ösztönöz (a vörös agresszivitása nélkül), örömet, boldogságot sugall, serkenti a libidót, elűzi a depressziót, pesszimizmust, étvágytalanságot, erősíti az immunrendszert, túlzott használata esetén önelégültté és önmagunkkal elnézővé tesz.

SÁRGA
Melegít, frissít, élénkít, felszabadít, vidámságot kelt, optimizmusra, jókedvre hangol, erősíti az emésztőrendszert és segíti a méregtelenítő folyamatokat, szellemi tevékenység során segít az összpontosításban, élesíti az elmét, túlzott használata egomániához, hatalmaskodáshoz vezethet.

ZÖLD
Felüdít, megnyugtat, kiegyensúlyoz, biztonságot kelt, nyugtat, aktiválja az öngyógyító erőket, serkenti a gyógyulás folyamatát, regenerál, harmóniát teremt, regenerál, csökkenti a kimerültséget, fáradtságot, elégedetlenséget; egyensúlyba hoz, kiegyenlít, nagy mennyiségben unalmas, álmosít és lehangol.

KÉK
Megnyugtat, elgondolkodtat, lehangol, magabiztosságot ad, felszabadít, kitárulkozásra késztet, nagy mennyiségben az intellektus túlhangsúlyozásához és az érzelmek elszürküléséhez vezet.

KÉKESZÖLD
Frissít, nyugtat, hűsít.

RÓZSASZÍN
Lágyít, lazít, gyengéd szeretetre ösztönöz, önbizalmat ad, önmagunk elfogadására és szeretetére sarkall, túlhangsúlyozása másokkal és önmagunkkal szemben is gyengeséget szül.

INDIGÓKÉK
Segíti a megérzéseket, az intuíciót, a szellemi útkeresést, túlhangsúlyozása esetén elveszíthetjük a kapcsolatot a földdel.

IBOLYA
Magasrendű gondolkodásra és teljes körű elfogadásra késztet, spirituális emelkedettségre ösztönöz, segíti a vallásos áhítat elérését.

BARNA
Megnyugtat, védettséget kelt, közelít a földhöz, az anyához, az anyagi javakhoz, az otthonosság érzetét kelti, nagy mennyiségben tompít, gátol, túlzottan az anyaghoz köt.

FEHÉR
Frissít, tisztít, felszabadít, emelkedetté tesz és fogékonnyá a magas eszményekre, nagy mennyiségben steril, élettelen.

FEKETE
Álmosít, lehangol, depressziót vált ki.

SZÜRKE
Semlegesít, lehangol, eltompít.

 

 

Forrás: Kolontár Elvira

www.natursziget.com