Kevesebb ólmot!

Az ólommérgezés az USA-ban a legjelentõsebbnek számító környezeti ártalom és egyben a gyermekek egészségére is a legnagyobb fenyegetés, mégis hosszú idõbe telt, míg a szakértõk megértették a probléma súlyosságát. A 70-es években a 60 mg/dl-es vagy magasabb vérólomszintet tartották toxikusnak és kezelendõnek, majd ahogyan egyre több adat került napvilágra a krónikus mérgezés hatásairól, a 80-as évek közepén a kritikus értéket 25 mg/dl-re csökkentették, s végül 1993-ban a gyermekek toxicitási szintjét 10 mg/dl-ben állapították meg. A Betegségellenõrzési és Megelõzési Központ (CDC) most átfogó, minden gyermekre kiterjedõ ólomvizsgálatot javasol.

Mennyire széles körû a probléma? 
1995-ben az afroamerikai gyermekek 35%-ának ólomszintje magasabb volt a 10 mg/dl-es határértéknél, míg a 6 hónap és 5 év közötti gyermekek 6%-ánál 30 mg/dl fölötti értékeket mértek. Az eredmények valószínûleg a valóságosnál kedvezõbb képet mutatnak, mivel enyhe, de hosszan tartó terhelés mellett az ólom felhalmozódik a szervezetben, míg a vér ólomtartalma folyamatosan alacsony. Amíg akut mérgezési tünetek vagy magas ólomszint nem mutatkozik, az orvosok semmit nem tesznek. Ezért a CDC, a Gyermekorvosok Amerikai Akadémiája (AAP) és más szervezetek azt állítják, hogy nincs lehetõség az alacsony szintû ólommérgezés megfelelõ kimutatására és kezelésére. A CDC szerint a 45 mg/dl-esnél alacsonyabb ólomszintû betegek nem is kezelhetõk.
A kritikusok azt hangoztatják, hogy sok ember szenved enyhe ólommérgezésben, és ezek kezelhetõk lennének. Ostobaságnak tartják, hogy míg emberek millióinak egészsége forog kockán, az illetékesek mégis újabb vizsgálatokra és eredményekre várnak.

Kimutatás és kezelés
A jelenlegi szabályozás körüli viták dacára világos, hogy sokan érintettek a kérdésben, fõleg a gyermekek:
• A tanárok rendellenes viselkedésre vonatkozó becslései pozitívan korrelálnak a haj ólomszintjével. A magasabb ólomszint több rendellenes viselkedésû gyermeket jelent;
• A születés elõtti ólomterhelés lányoknál növekvõ függõséget, gyengébb koncentrációs készséget, elégtelen vagy túl merev feladatmegoldási készséget, valamint olvasási és írási nehézségeket okoz;
• A vér ólomszintjének 10 mg növekedése az IQ 3 pontos csökkenését okozza.
Az ólomterhelés kimutatására szolgáló két legfontosabb diagnosztikai módszer a hajanalízis és a kelátpróba. Ez utóbbi során meghatározzák a vizelet ólomszintjét, majd a vizelethez kelátképzõ anyagot adnak reakcióba. Ha az eljárás után az ólommennyiség a határérték duplája, a teszt pozitívnak tekinthetõ, és a kelátképzõ anyagot használják a beteg kezelésére is.
A kelátos kezelés nem képes a neurológiai és egyéb károsodások visszafordítására, de megvéd az állapot további romlásától. Kelátképzõként az etilén-diamin-tetraacetát (EDTA) injekciója használatos, újabban azonban a szájon át szedhetõ 2,3-mezo-dimérkaptoszukcinát (DMSA) is rendelkezésre áll.
A leggyakoribb ólomforrások a kozmetikumok, a vízvezetékek, a peszticidekkel kezelt vagy kipufogógázoknak kitett élelmiszerek, a konyhai edények és a festékporok (fõleg 1978 elõtti festékekbõl származók). A Környezeti Védelmi Iroda (EPA) vizsgálata szerint mintegy 30 millió amerikait ellátó, összesen 819 ivóvízrendszer nem megfelelõ minõségû csapvizet szolgáltat.
Forrás:
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2001/2/olom.htm

Kérdésem:

Hogy állunk a magyarországi ólommérgezéssel. Van-e errôl valami tanulmány, vizsgálat?